veled mozdulok,
mint holddal a tenger.
halkan, mint büszke
várromokon
a fáradt csend.
egyre gyorsabb
ritmusba ver a szív,
mint Afrika partjain
a Bantu négerek
öröm ritmusai.
letérdelt hajnalok
harmatosan síró
bánatos álmaiként
törnek fel belőlem,
a vágy sóhajai.
mellettem alvó
tested meztelen
kigombolt sóvárgó
tekintete felébreszt,
s nem hagy aludni.
bőrödhöz sem érve,
kezem, mint a szél
a part homokja felett
elsuhan, féltve álmaid.
mint óriás madár
leszállok az ágyad szélére,
s csak nézem
testeden a hóbortos
idegek táncait.
lecsukva szemem
próbálok tovább aludni,
de nem lehet.
vérem gőzölve lángot vet.
izzani kezd a test,
s a vágy leküzdhetetlen.
s, mint hóba esett parázs
beleolvadok testedbe,
s dalolni kezd a kékmadár
fenn a mennyekben.
