A fák némán várnak dideregve
vad zsarnok a tél még nem enged
enyhe tavaszi szél nyújt írt sebeikre
hófoltos hegyek hideget lehelnek
de fagyos csókjuk már néha felenged
virágbontó fák, apró zöld gyümölcsök
meddig kell várnunk, mikor jöttök
dongó méhek fel-felkerekednek
a melegben nyíló virágot keresnek
a szorgos munkátok nyomába
mikor gyűlik a méz a kaptárba
remények, új élet, tavasz kezdete
hoz–e áldást a megtermékenyített bibe
táncol a Nap fénye a hegyeken túl
kén színű fáklyaként hó olvadékba hull
a fekete fagyott föld is enyhülni látszik
hozza egymásután picinke indáit
megindul az élet végre valahára
a zöld költözik a pezsgő határba
Torma Zsuzsanna - március 11 2009 10:56:45
Én örülnék a virágzó fáknak,
az apró zöld gyümölcsök még várnak,
de a bimbókban ott van a reményünk,
hogy a fán mennyi gyümölcsünk lesz nékünk.
Ha nem jön fagy a nyíló virágra,
méhecskék szállnak virágról virágra,
kiknek "szorgos munkája nyomába"
"gyűlik a méz" bőven majd a méhkaptárba!
Versed engem is versírásra késztetett!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
rea - március 11 2009 11:24:49
Nagyon szép verset írtál!
reitinger jolan - március 11 2009 16:45:31
Szavaidra virágbaborul a rét.
Tetszett.
Szeretettel Joli
maximum - március 11 2009 21:15:29
Kedves Jomolnar te a tavasz egyik hírnöke vagy, kedves verseddel ide csalód a jó időt! üdvözlettel: maximum
gufi - március 12 2009 08:53:05
Kedves Jomolnar!
Tavaszváród nagyon jó lett,remélem hozza a meleget.
üdv:gufi
jomolnar - március 12 2009 14:22:10
Köszöm a hozzászólasaitok, és külön köszönet Torma Zsuzsának , aki dalra fakadt versem hatására: jomonar
