Hát tényleg megadtad
volna így magad.
Magányod felőröl,
és minden gondolat,
mit géniuszként
magadból kiírsz,
nem könnyít rajtad?
Nem segít, ha sírsz?
Ily erős benned
a régi vonzalom,
az emlékeid tartanak
láncon és rabon?
Úgy érzed végleg
elhagy a remény?
Higgy már magadban,
ne legyél szerény!
Aki így várja,
hiába a halált.
Ki menedéket,
újat nem talált,
Kiben tűz lángol,
akit a vágy hevít,
valóra váltja
szerelmes álmait.
Nem adhatod fel,
túl értékes vagy!
Változz javadra,
s az élet tartogat
új álmokat, valódit
élhetőt.
Tárd ki hát szíved
a vágyaid előtt!
