Rút hálóját szövi körém a magány,
Sóhajom hervadó virága
Fakóra festi lelkem.
Hová lett színes világnyi szerelmem?
Elveszni látszik minden, ami fénylett,
Nem akarok fájni,
De fájdalmam rég tény lett.
Múlik az id?m,
S vele az élet,
Mi minden gyönyörével
Egyszer az enyém lett.
Hiába várok hát csodákra?
Csak a mesék szerelmese vagyok,
Az álmaim földjére születtem,
És ott majd,
Velük együtt halok...
Henkee - augusztus 13 2007 13:07:04
Csalódás és bánat t?nik ki a versedb?l,minden sötét lett...De csodák igenis vannak,csak nagyon kell akarni ?ket
Heni
denes - augusztus 13 2007 16:00:59
Jó lenne kedves Ilianne, ha nem így történne. A versed szép és megható, de tudod te is, hogy a magányból mindig van kiút csak elhatározás kérdése.
