|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Lila tátikák zokognak a szélben
Komor fenyőfák szomorú tövében
Egyszer csak leszáll egy bogár, s vele az est
Is leszáll a mezőre lassan, csendesen
A csend akkora, hogy szinte már fáj,
Hisz' vihar előtt is csendes a táj
Légy sem zümmög, madár se jár,
Nyomasztó ez a csendes halál
Nyomorult életem így érne véget?
Ezen a helyen, hol birka sem béget?
Nem sirat meg senki ezen a világon?
Nem hirdetik ki hetedhét határon?
Nem lesz temetésem cifra koporsóval,
Temérdek virággal, síró rokonokkal?
Igazából nem is bánom,
Ez a sorsom, most már látom.
Magányos életem, magányos halálom.
2005. |
|
|
- március 13 2009 23:01:19
Kedves Zeszti versednek kezdő sorai csengettyű a füleimnek:
"Lila tátikák zokognak a szélben
Komor fenyőfák szomorú tövében
Egyszer csak leszáll egy bogár, s vele az est
Is leszáll a mezőre lassan, csendesen"
Szép versedhez gratulálok! üdvözlettel: maximum |
- március 14 2009 00:19:34
Nagyon szép csengése van a versednek, annak ellenére, hogy nem a vidámság és a boldogság hatja át! 
Remélem azóta már nem magányos az életed!  |
- március 14 2009 10:24:58
Kedves Zeszti!
Mint látom csak egy gondolat,mi ihlette versed,
és hogy minden rendben itt a bizonyíték,hogy
pár év elteltével ,elénk hoztad.Nagyon tetszett elmélkedésed,
és ahogy papírra vetetted.
üdv:gufi |
- március 14 2009 13:06:46
Kedves Zeszti!
Versed nagyon tetszik nekem.Gratulálok!
Szeretettel:Rea |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 10. kedd,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
