|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sodródás
Az ősi-mély födte tengerparti kertben,
Hol az örök torlódó-hulló habok
Sodrása a tiszta vizeken tovatátog,
Csobogó szerenádok végszava zeng.
Kék hullámos fjordok kőkaputorka
Között mennydörgés fénye vakít,
Szólnak vizisípok oratóriumai,
Virágernyője nyílik feletted a Napnak.
Akkor az ég felé tekintve virulsz már.
De ha teraszodról összedőlt piramis
Romjait hordja a hullámszél, amit
Ösztönformádból hullat az örökmagány,
A kertész söpörheti fonnyadt órák kupacát
Mi hányódva sodródik bölcsőd vizein. |
|
|
- március 14 2009 11:46:56
Kedves Joli!
Ez kicsit szomorkásra sikeredett,
kicsit vidámabb tájra kell sodródnod.
Viszont versed hangvétele, semmit nem von le a teljesítményből,
nagyon jó lett.
üdv:gufi |
- március 14 2009 12:19:50
Hmm, ... igen, kedves Joli!
- a forma, és a műfaj!
... szeretnék még pár-száz év múlva is élni!
- Hogy viszont gyönyörködhessem soraidban!
Louis |
- március 14 2009 13:06:12
Köszönöm Nektek.
Gufi!
Nem olyen szomorú ez.
András!
Hol nincs már szükség sem az emberre, sem a tárgyakra.
Manon!
A mélység mindannyiaunkban benne van.
Lajos!
Ha még élek 
Scarlett!
Igen, a megfoghatatlant a legnehezebb megfogalmazni.
Joli |
- március 14 2009 14:19:47
Kedves Jolán!
Csodálatos,mély mondanivalód,olyan elemi erővel sugárzik nagyszerű versedból mint a tenger,mellyel ábrázolod az idő misztikumát .Halandóságunk eltörpül ebben a végtelen óceánban,
amely bölcső,de egyben koporsónk is lesz!
Üdvözlettel iedone. |
- március 14 2009 14:47:57
Kedves Joli!
Versedhez gratulálok!Nagyon szép!
Szeretettel:Rea |
- március 14 2009 17:17:10
Kedves Joli! Nem tudom minek a hatására íródott költeményed, de a sodródás és az örökmagány hangulata nagyon megfogott. Én sokat sodródtam és ezért a lelki mondanivalót megértettem. Olyan szépen megfogalmaztad, hogy hallom a tenger hullámainak morajlását, de a végére mégis oda sodornak a hullámok, ahol az idő megszűnik.
Nagyon tetszett, szeretettel jocjo |
- március 14 2009 20:36:51
Sodródtam a sorokkal! Nagyon tetszik! |
- március 14 2009 21:14:03
Kedves barátom Joli!
A Norvég fjordoknél jártam veled, és mondhatom minden érzelemkitörés nélkül, hogy pont olyan volt mint a valóságban.
Szinte hallom a tengervíz különféle hangjait, ahogy a sziklához csapódik, majd elveszik a semmiben.
Az örökmagány helyszínének jól megfelel.
Szeretettel: Szisz |
- március 14 2009 21:36:30
Kedves Jolika! Nagyon szépen írtál sodródtam én is verseddel! üdvözlettel: maximum |
- március 14 2009 21:57:40
szép lett és időtlenül szomorú.. |
- március 15 2009 08:51:52
Szia!
Nekem nagyon tetszik a fenti versed.
Egyebekben figelmedbe ajánlom: Ha a tenger címü saját versemet.
Ölelettel:gen |
- március 15 2009 09:14:53
Szia Joli!
Egészen elvarázsolt a te ngerparti kerted. "Csobogó szerenádok, vízsípok oratóriumai", nagyon jó és hangulatos kifejezések , amelyek láthatóvá és érzehetővé teszik amit írsz. Nagyon tetszett. Szeretettel: zsuzsu |
- március 15 2009 11:43:33
Köszönöm Nektek.
Piedone !
Te állsz most a legközeleb ahhoz, amit igazából ki akartam fejezni.
Rea! Köszönöm, hogy itt jártál.
Jocjo!
Hogy minek a hatására, talán az élet kezdete és vége hangulat járt bennem, épp akkor.
BeYu!
Örülök, csak el nem sodródj
Szisz!
Én nem jártam arra, csak elképzeltem a hangját. Sok ilyen témájú filmet néztem. A tengermorajlás magával ragad és tényleg, mintha az ősiséget hordozná magában, de hisz az is.
Maxi! Mse! Köszönöm.
Gen!
Olvastam, nagyon találó és kifejező.
Zsuzsu!
Köszönöm Neked is, ugye olyan a a víz, mintha folyamatosan zenélne, a legjobb komponista.
Joli |
- március 15 2009 14:47:51
Kedves Joli!
Kicsit lemaradtam, ezennel gratulálok szép soraidhoz. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
