Némán hallgatott az út lépteink alatt,
mintha neki fájna, mi köztünk megszakadt.
Foszlány mosolyok és fel nem tett kérdések,
Kihült vágyak, derengő csacska emlékek,
Ostoba botlások, alantas érzelmek,
halandó életben elhantolt szerelmek.
Ketten-mégis magánybörtönbe zárt világ,
mellettünk ballagott csendben- fa, ház, virág.
rea - március 16 2009 12:59:35
Nagyon-nagyon szép és ismerős érzések!
Szeretettel:Rea
piedone - március 16 2009 13:26:15
Kedves Mse!
Szépen megírt versedben nagyszerűen érzékelteted azt az érzést,
amikor rájövünk,hogy" valami "elszakadt,örökre és már nem lehet újrakötni.
Üdvözletteliedone.
gufi - március 16 2009 15:29:09
Kedves Mse!
Elpattant a húr,köztünk a csend az úr.
Mondanivalónk nincs egymásnak,
Útjaink mostmár kettéválnak.
Szépen megfogalmaztad.
üdv:gufi
reitinger jolan - március 16 2009 17:46:59
Együtt és mégis magányosan.
Szép lett.
Szeretettel Joli
heaven - március 16 2009 19:02:03
Fájdalmad jól érzékelteted. Megható vers.
iedone.
