|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
örök Tér és örökkön illanó Idő
mindkettő rejtezik véges-végtelen
és ami számodra belőlük kinő
az nyúlfarknyi félvak életed
van hogy az Idő az ágyad
szélére ül hallgatni lassú
szívverésed mely el nem bágyad
s hogyan perceg deszkádban a szú
ő látta felnőni az apró magoncot
a Kárpátok fenséges büszke ormán
amelyből fűrész gyalu csupa csont
emberkéz művet majd formál
ráérősen ott marad nem telik
ha álmatlanul magad hányod-veted
de rohan észrevétlen akár évekig
ha teste melegével átölel kedvesed
ilyenkor nem szűk a keskeny ágy
rózsaként kinyílik a sejlő végtelen
nem gyötör semmi a seb se fáj
ha szája nem mondja immár ég veled
a dolgok megszokott egymásutánja
egyszerű emberléptékű természetes
és lelked semmi kétség sem bántja
hol nyúlik hol meg azonnal félre tesz
nagyúr az Idő értőn hallgatott
midőn kigyúlt Csillagod az Ürben
terelte a Térben azt az ősanyagot
amelyből te is létrejöttél a tüzben
és ez az előbb izzó káoszból kilépő
majd kővé érccé vízzé gyémánttá
renddé dermedő üveg-törékeny ékkő
ami mégis édes hazád vén mátkád
házad ágyad avatag ágyadban a szú
a gondos gazda édes gerezdjéből
az álomhozó elringató isteni aszú
becéző simogatással melléd dől
máskor a táguló Tér az örök Űr
a dolgok egymásmellettisége
mindegy bárhogy is görbül
neked csekély módfelett is véges
Einstein szerint noha nincsen vége
végtelensége neked nem elég végtelen
vagy magadat nem leled itten régen
nem hiszed hogy hely neked még terem
szenvedsz pedig nincsenek vétkeid
a Téridő gonosz kígyó-tréfája ez
benned az Ősgonosz sandán kétkedik
egy ügyes fogással megint két-vállra tesz
nincs többé sajátidő nincs sajáttér
a szingularitás rád ront beáll végleg
imádkozol a vak világban a Másért
nem jutnak hozzád játszi fények
egyedül maradsz szomorú fogoly
lelked tüze kihal dermedten didereg
sorsod a rög mely mindent megtorol
záporozva sírsz mint egy kisgyerek |
|
|
- március 17 2009 14:43:19
Kedves Papon!
Bizony ez így van, az örökkön létező Térben és Időben, nekünk csak egy nyulfarknyi életünk van. És az is lehet, hogy azt "félvakon" éljük meg. Sok-sok igazság van elrejtve versed soraiban.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 17 2009 17:24:21
Kedves Papon!
Versedben nagyon szemléletesen mutatod be az Idő sejtelmes,
egyben könyörtelen misztikumát!Nekem külön tetszik,ahogy ügyesen kevered a szép költői kifejezéseket a tudományos fogalmakkal.Gratulálok igényes versedhez!
Üdvözlettel iedone. |
- március 17 2009 19:22:08
Kedves Papon!
A versed nem könnyen olvasható, de a téma sem könnyű, amit feldolgozol.
Gratulálok.
Szeretettel: Ági
Nem értem, mi az a Más, amiért imádkozom/zunk, és a rög, ami mindent megtorol. Arra gondolok, hogy a Más az Isten, a rög a koporsóra hulló göröngy, de az utolsó sor ebben elbizonytalanít. Mire gondoltál? |
- március 17 2009 20:22:12
Kedves Harmat!
Az írás filozófiai "magasságai" nem azonos színvonalúak minden versszakban, de a metaforák világosak(nekem):
Más= a fogolylét, a magány, a véges ellentéte
Rög= a véges lét utolsó mozzanata, az elkerülhetetlen elporladás, röggé válás
Kész vagyok a témát tovább ragozni. |
- március 17 2009 20:25:47
Kedves Piedone!
A vesémbe láttál. Itt a véges lét, az eleve elrendelt bezártság harcol a végtelen, az öröklét utáni vággyal.
Köszönöm meglátásaidat.
Üdv.:
Papon |
- március 17 2009 20:28:14
Kedves Zsuzsa!
Kár, hogy igazat kell adnod nekem. Sajnos a természeti törvények szikár módon kegyetlenek.
Üdv.:
Papon |
- március 18 2009 00:23:28
Szép versedhez gratulálok! üdövzlettel: maximum |
- március 18 2009 09:58:06
Kedves Maximum!
Köszönöm kedves szavaidat.
Üdv.:
Papon |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
