Özönvízként esnek csillagok, kristály fehérek.
Havazik bűnünk az Éjben
Tűzhelyben melegnek parazsa képzelet
Ma, az álom meghal...
Lesz álom a szélben.
Havazik az Éjnek közepén, jégkorszak
Csak reszketsz egyedül, te lélek.
A tűzhelyben csak hamu, a parázs kialszik
Könnyeim lassan csak esnek
Rózsaszinű kristály évek.
Torma Zsuzsanna - március 18 2009 09:28:14
Kedves Iytop!
Szomorú dolog az, amikor a tűzhelyben melegnek parazsa már csak képzelet. S ha már a parázs is kialszik, nehéz lesz a tüzet újra meggyújtani.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
maximum - március 18 2009 13:39:15
Kedves Iytop versed engem is elszomorít, de olyan szépen csengnek soraid...szép versedhez gratulálok! üdvözlettel: maximum
gufi - március 18 2009 14:11:07
Kedves Elemér!
Ez nagyon szomorú lett,
Légyszi gyújts tüzet a sparheltba,
És az álom ne haljon meg ma.
üdv:gufi
rea - március 18 2009 15:48:49
Nagyon szép a versed!
Szeretettel:Rea
