Dórának nevezte mindenkoron magát,
Míg el nem kapott egy iszonyatos náthát.
Nem nevezett utána sehogysem, senkit,
Hisz elment a hangja, s vissza nem jött eddig.
Szép hangja volt neki, ám a hang továbbállt,
Erre mondott Plinius egy szentenciát,
Így hangzik: „Sic transit gloria mundi”,
Így lett a világdicsőségnek annyi.
A hangnak, amely hangzott a zenei tanórán,
Na meg a templomnak nagy, magas kórusán.
Várjuk azért vissza a gyönyörű hangod,
Isten gyógyítsa meg a te beteg torkod.
