Lelkem
kristálytiszta
tengeréből
világok
törnek
a
magasba,
-szívem
hevesen
dobog-,
porcelánfehér
ruhában
állok
az
örökkévalóság
sziklájához
láncolva,
honnan
feloldozásom
csak
akkor
nyerhetem
el,
amikor
már
megbékéltem
sajátmagammal..
jomolnar - március 19 2009 19:57:42
Nagyon szép költői képeket használsz. Gratulálok: jomolnar
era - március 20 2009 07:27:20
Szép versedhez gratulálok!
üdv.
era
rea - március 20 2009 10:19:11
Nagy igazság gyönyörűen rímbe szedve!Gratulálok!
Szeretettel:Rea
jocjo - március 20 2009 11:29:14
Kedves Heaven! Gyönyörű vers, amelynek utolsó két szava mindent kifejez.Egyébként megbékélni önmagunkkal a legnehezebb! Kimondottan jó volt olvasni és elgondolkodtatott. Üdv. Jocjo
heaven - március 20 2009 16:05:55
Köszönöm, hogy olvastátok!
Jövő héten találkozunk!!!
maximum - március 20 2009 22:33:01
Versed nagyon szép! üdvözlettel: maximum
.jpg)
