|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Csontig hatol. Földre rogy aztán,
S csak azért kél föl és áll lábra,
hogy újból, remegve megtalálja
és visszalökje, taszítsa, csak úgy,
a maga kárán. Süvít, ordít, fúj.
Zúgva, b?gve tör át és pusztít mindent,
Mindent megrepeszt itt bennt.
Ki?ríti az összes mosolyt és nem csal többé
jókedvet megviselt arcodra és váltja azt köddé.
Kínok, foszlányok, örökké.
Fagyot teremt és dideregve, csilingelve
apró jégcsapok csip-csup giling-galangja,
Hideg jégcsapok sötét, haragos barlangja.
Elnyel, mint hatalmas tájfun a nyílt tengeren,
Gyilkos habok tajtékos hullámja, vert emberem
nyomorult hullája. Csönd üvölt, szólít meg téged,
Hasonló a csapdába esett birkához, ki rettegve béget.
Már teljes a káosz. A fény lett az éj, rejtek a nappal,
Békák, férgek nyüzsögnek, cápák cinkosok halakkal.
S vált a télb?l lángoló forróság,
és jött nyílvánosságra szörny? sok konokság.
Már minden zúgott, prüszkölt, dörgött az ég.
Színek kavarodtak: zöld lett fehér és sárga a kék
S mikor már bús lombú fákon fehér foltok, levelek,
Elkeseredve, megadva, lomhán lebegtek,
És a sárga égbolton a Nap már csak picit pislog,
Akkor se félj, aggodalomra nincs ok.
Mert ha már az egész világ épp hogy csak villog,
Nem vagy egyedül, hiszen együtt, ezt is kibírjuk! |
|
|
- augusztus 14 2007 10:55:42
Mindent beleadtál Szandi, ez tényleg igazi apokalipszis, de ott az utolsó mondatban a kapaszkodó. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. május 05. kedd,
Györgyi napja van.
Holnap Ivett, Frida napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
