|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
-
Érzem nekem nincsen szívem.
Ha volt is, gyorsan elmúlt.
Korán, tizenkilenc évesen
a láng lejjebb hagyott, kihunyt.
- Korai ezt mondani.
Vágják sokan hozzám!
Csak tudnék felejteni,
ó mennyire akarnám.
- Nem láttam mindent.
Sőt talán mindig vak voltam.
Mikor szívem, mindenem,
egyetlen nőnek adtam.
- Eldobták az elveszettet,
ami volt, már csak emlék.
Bánatában odaveszett,
úgy is csak ócska játék...
- Húrjai hangtalan - jegyeket
játszottak, de vége a dalnak.
Áldom a sötét hegyeket,
amelyek eltakarnak.
- Halványult évről - évre,
lassan eltűnt teljesen.
Átok rá! Átok a szívre,
kór volt csak testemen.
- Dobogott, dobogna még.
Talán én is akarnám...
De minek volna még,
ha volna ezt mondanám.
- Néha sajog a helye.
Kitöltetlen az űr.
A kavics mi benne,
szépen kihűlt.
- Mire jó a szív,
ha nincs mit szeretni?
Miért nem jó a kő,
ha csak gyűlölni...?
- Mért és kit gyűlölök?
Mindent mi a világon van,
ez nem igaz, bevallom
csak önmagam.
- Sem ócskább, rosszabb,
nem vagyok senkitől.
Csak az enyémbe belemártott
a szerelem, a legélesebb tőr.
- Reménytelen vagyok.
Soha nem fogom tudni,
milyenek azok, kik szerelemmel
tudnak szeretni.
- Ha esélyeket kapnék,
minden megváltozna. -
Nem kaptam esélyt,
S szívem megszívta.
- Összetört mint egy üveg,
amit eddig piás szorongatott.
Tekintetem is már üres,
könnyet, kitudja mikor hullatott.
- Nem süt a nap az égen,
de ha sütne se éreznék semmit.
Nem fázok ha hideg jő
és átlépek mindenkit.
- Nekem az a fajta múzsa jutott,
ki nem tisztel se engem, se másokat.
Könnyedén darabjaimra szétszakított
pár, meggondolatlan pillanat alatt.
- Boszorkány ki seprűn ülve,
átkokat szór minden lakott
nincstelen kis háztetőre.
Nem bánta, hogy bent vagyok.
- Gyorsan hatott az átok,
átitatta lényem.
Akkor helyben fogadtam
örök hűségem.
Szív nélkül!( Kő helyén )!
Volta nélküli örömömben
fogant e költemény.
Megszakadt, édes Istenem...!
- Jaj így, jaj úgy!
Jajgatok de kinek?
Hátha fülébe jut bánatom
egyszer valakinek.
Hátha megszán engemet,
meglátja mi mögöttem van,
kapok tőle egy új szívet
és a maradék szikra lángra lobban.
|
|
|
- március 21 2009 17:49:14
Kedves Italy!
Szomorú fohászod meghallgatásra találjon!Jöjjön,ki lángra lobbant újra!
Gratulálok!
Szeretettel:Rea |
- március 21 2009 19:16:30
Köszi a jókívánságot |
- március 21 2009 23:57:53
Annyira igazad van  átéltem ezt az érzést fuuu megrázott, versed szép! üdvözlettel: maximum |
- március 22 2009 09:34:40
Szia Italy019!
Én nékem ugyan őszinték soraid, talán fájdalmas is, de leginkább szomorú. Címe talán nem kinek, hanem minek.
Persze add ki magadból, mert a lelki békének jót tesz, hiszen könnyebben lépsz át ezen a bajságon.
Épp tegnap mondtam kis tini rokonomnak, ( e versedre hivatkozva, mert olvastuk) a szerelmi csalódás attól függ, mennyire szerettünk. Ha kicsit, nem fáj annyira, ha nagyon, arra kell vigyázni, bele ne pusztuljon az ember. Csak egy a lényeg, eldönteni a szerelem fokozatát, mennyire is volt az szerelem.
Grt: Sancho |
- március 22 2009 15:02:53
Hát elég depis hangulatban írtam ezt a verset és így utólag olvasva kissé komolytalannak tűnik, pedig az érzések a gondolatok amiket akkor éreztem, gondoltam elég komolyak voltak. Egyetértek veled Sancho |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 21. vasárnap,
Tamás napja van.
Holnap Zéno napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
