Ahogy a Nap lemegy, úgy hazudni kezdünk
Egymásnak, te meg én.
Ahogy a Nap lemegy, már csak bábok leszünk
A sötét fenekén.
Ahogy a Nap lemegy, megreped az erkölcs
Páncélozott teste...
Ahogy a Nap lemegy, a halál is eljön,
Szerelembe festve.
rea - március 21 2009 17:54:08
Kedves Thea!
Nem olvastam még tőled,de mindenképpen pótolni fogom,mert versed nagyon-nagyon tetszik!Rövid versed mindent elmond,nem is kell több szó.Kedvelem ezt a fajta verselést!
Gratulálok!
Szeretettel:Rea
rea - március 21 2009 18:12:26
Újra itt vagyok.Elolvastam az összes versedet,amit feltettél a korongra.Mindegyik nagyon tetszett!
Nagy ölelés neked!
Szeretettel:Rea
thea - március 21 2009 18:29:54
köszönöm, kedves Rea! nagyon-nagyon jólesett, amit írtál!
én is elolvastam a verseid és nagyon tetszettek, bár sok olyan érzéssel, kérdéssel találkoztam bennük, amit én még nem ismerek, életkorból kifolyólag, azt hiszem.
még egyszer nagyon köszönöm
winston - március 21 2009 19:25:13
nagyon tetszett
Taygeta - március 21 2009 19:50:31
Érdekes pár soros. Jó lett. Grat.
Szeretettel Tay
maximum - március 22 2009 00:03:11
Kedves Thea szerelmes lettem a versedbe! üdövlettel: maximum
heaven - március 24 2009 07:43:26
Kedves Thea!
Gyönyörű, mély érzésekkel..
