|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
A domboldal harmatos már,
kizöldült a fű a réten,
nap szárítja, szellő fújja,
hajlik, s virul a sok virág,
Patak csobog, fut sietve,
néma csönd ezt visszhangozza,
lám, ni, ott egy piciny béka,
körbenéz, és elámul.
Zöld fejével, nagy szemével
fürkészi a világot,
előbújik rejtekéből,
ő ilyet még nem látott.
Amerre a szeme ellát
mindenütt élet, zöld és illat,
érzi bőrén a nap sugarát.
"Ó, Istenem, ilyen is van?"
Visszagondol életére,
mikor ebihal volt, gyermek.
Későn született, s nem ismert mást
csak a rideg, hideg telet.
Aztán lehullt a hó, s ő elbújt,
az iszapba, fészkelődött sokat,
tudta - vagy mégsem, hogy egyszer
még eljő a várva várt tavasz.
S most itt van, boldogság,
csakhogy ezt a napot megélte,
sokat hallott erről mesét,
mikor az öreg varangy mesélte.
Nem tudja, piciny állat,
hogy az ő élete is véges.
Vigyázz, ott a gólya, vigyázz,
mert te leszel az elesége!
De a békánk okos, ügyes,
megneszelte a veszélyt,
egy ugrás, egy csobbanás,
s a rejtekadó vízbe ért. |
|
|
- március 22 2009 19:43:10
Kedves! "Márciusi" versed mi kisbékáról született,igazán jó lett.
üdv:gufi  |
- március 22 2009 22:06:06
Aranyos kis vers . üdvözlettel: maximum |
- március 24 2009 08:00:28
Kedves... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 04. péntek,
Rozália napja van.
Holnap Viktor, Lőrinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
