Ne kérdezz tőlem semmit mostan Őszön
Se hány az óra, mi gondolatom van
Hagyd, hogy csukjam ablakomat kérlek
Ne lássam üres fáknak ágait, mert leveleknek esése van.
Rakjál tüzet, kelj le és fel a házban
Anélkül, hogy mondanál valamit
Akarom nálad érezni otthonom
Hogy ne érezzem a leveleket, melyeket a szél szétrepít.
Begöngyölve, lefekvésre öltözéked legyen
Kis gombolyag, mellettem légy
Csak beszélj szüntelen
Ne halljam leveleknek fájdalmát,az avart lépésekként.
Védjél meg még körülötted vagyok
Terjedelmes Ősz haragjától
És ne kérdezz ez éjben
Oly megrémítőek a levelek, mint egy rossz álom.
Torma Zsuzsanna - március 27 2009 08:32:06
Kedves Elemér!
Sajnos, az ősz, a levelek hullásának látványa mindig szomorkás hangulatot kölcsönöz nekünk, mert ilyenkor nem tudjuk, hogy megérjük-e az újabb tavaszt, vagy együtt megyünk el az ősszel.
De remélni, reménykedni mindig kell!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gufi - március 27 2009 11:02:15
Kedves Elemér! Nagyon szép gondolatok,
számomra azért az ősz, nem ilyen fájdalmas.
Én nagyon szeretek ősszel sétálni.
üdv:gufi
heaven - március 27 2009 19:38:04
Megható, szép sorok.
maximum - március 28 2009 01:01:34
Én mindig ősszel születek ujjá és minden csontom él , versed csodaszép! üdvözlettel:maximum
winston - március 28 2009 09:09:37
különösen merengető sorok
