Démoni erővel sújt le a vád:
Gyilkolod önnön magad.
Álmaidban elragad
A vágy-naszád.
Pergő képekben
Éled meg érzéseid
Rögzíted egykori léteid
Jól elzárt, titkosított elmédben.
Gyilkolsz, s éltet adsz, repülsz.
Pulzál a világ egy képben:
Világosban, sötétben.
S alámerülsz.
Azt is láthatod,
Mi szem elől vész.
Mit eltakar a törtető ész.
Bárki lehetsz, mert a Te álmod.
Szikkadó emlékeid táncolnak
Érzéseid lángoszlopánál
A régi illatok tavánál
Téged ápolnak.
Az éjszakában
Holnapod születik
Mely aztán jövővé érik
S végül eltűnik a ma álmában.
Peszmegne Baricz Agnes - március 27 2009 18:27:42
Kedves Babypszilon!
Szép verset írtál az álomról egészen egyéni meglátással. Gratulálok.
Szeretettel: Ági
( Az első két sor a vers végigolvasása után nekem egy kicsit árván maradt ott a vers elején. De lehet, hogy csak én látom így.)
gufi - március 27 2009 18:49:29
Kedves Babi!
Versednek kissé korholó, szemrehányó mondanivalóját látom.
Tetszik a versed felépítése.
üdv:gufi
heaven - március 27 2009 20:09:00
Kedves babypszilon!
Te sem panaszkodhatsz! Nagyon jó vers.
Válasz a kérdésedre.: Ami érdekel, hatással van rám arról írok. Szeretem a történelmet, építészetet..ezeket. A többit a lelkemből, de a legmélyéről.
Taygeta - március 27 2009 22:11:20
Tetszett a versed.
Szeretettel Tay
maximum - március 28 2009 01:06:52
Engem lenyűgöztél! üdvözlettel:maximum
