Tőled már megint csak fájdalmat kaptam,
Ahelyett, hogy szerelmet adtál volna.
S megbecsülted volna, mit Neked adtam,
Rosszul érzem magam: ismét eldobva.
Hogy reményt kelts, erre voltam jó megint?
Gyenge lelkembe újra belevághass?
S most kezeddel cinikusan legyints?
És szívembe egy nagy tőrt belemárthass?
Az, hogy félsz újrakezdeni: gyávaság,
Ily ravasz nem, nem lehet a szerelem.
Szívedben nincs más csak bátortalanság,
S Te nem ismersz olyat, hogy kegyelem?!
Sajnálat, hiány, visszavágyódás?
Tőlem ettől sokkal többet is kaphatsz.
Bizonytalanság, félelem, kínlódás?
Csak ennyi, mit e világon Te adhatsz?!
