|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Immár egy éve, hogy üvöltő csend vesz körül,
rozsdásodó agyam kerekeit nincs miért, járassam,
helyem nem találom, agyam nem használom,
lassan fehéredni kezd a szürkeállományom.
Már nincs minek, és nincs kiért,
már nem küzdök a semmiért,
sumákul elgáncsolt az élet,
máig sem tudom miért.
Ketyegő bomba tetején ülök,
mely egyre hangosabban ketyeg.
Köröttem süket árnyak járnak,
nem tudom, meddig lehetek veletek.
Sokszor már magam sem értem,
hogy ép elmével nem tehetek semmit,
hogy az élettől miért csak ennyi jutott,
s nem kaphattam többet, csupán ennyit.
Agyamnak feladatot nem adnak,
agysejtjeim lassan elsorvadnak.
Úgy tűnik részemre nincs sehol se hely,
még nem az agyamat veszítettem el!
Néha úgy érzem magam, mint festő,
ki vásznára festékét nem kenheti,
s művei festése helyett idejét
képkeretezéssel tengeti.
Csak egy hajszál, mit láthattok belőlem,
hajamnak többi szála már parlagon hever.
Életem ménese immár szerteszaladt,
paripáimból csak egy patkószeg maradt.
|
|
|
- március 28 2009 09:47:27
nagyon tetszett és megérintett.. |
- március 28 2009 10:09:42
Reményvesztetnek tünsz, ezt versedben mondhatnám gyönyörűen megjeleníted. Küzdeni nekünk kell magunkért. küzdj!
Tisztelettel:Majus |
- március 28 2009 11:15:06
Kedves László!
Szörnyen nagy a kilátástalanság.Szíved, lelked, agyad,
minden sejted egy agongyötört fájdalmas hangulat.
Fogd a patkó szeged és vedd tarisznyádat,
Találd meg a helyet, hol ismét vágtázhatsz.
üdv:gufi |
- március 28 2009 12:06:15
Ez gyönyörű lett! |
- március 28 2009 17:32:26
Köszönöm szépen Mse! |
- március 28 2009 17:36:32
Köszönöm kedves Majus!
Tudod ez egy korábbi írásom, abból az időből, amikor nagyon padlón voltam.
Tisztelettel: Laci |
- március 28 2009 17:37:53
Köszi Gufi!
Üdv.: Laci |
- március 28 2009 17:38:47
Köszönöm Maxi! |
- március 28 2009 17:53:12
Kedves Scarlett0611!
Köszönöm megtisztelő szavaid.
Hál' Istennek, ez egy régebbi írásom.
Abból az időből származik, mikor munkanélküli lettem.
Ez volt első írásaim egyike, így sikerült kiírni magamból a fájdalmat. Nagyon sok ilyen írásom van. Nem dobtam el őket, hiszen életem egy darabját jelentik.
Mára a helyzet konszolidálódott.
Szeretettel: Laci |
- március 29 2009 12:22:49
Szia Laci!
Az ember amikor dolgozni kezd,nagyott lép a saját szemében.
Aztán rájön mennyi megalkuvássl jár az élet,s a munka is.
A munka örömét szétzúzzák a múltik,ne beszélgess,légy hatékony,maximum. Amit fizetünk több mint elég.- nekik!-.
Üdv.: laci |
- március 29 2009 22:13:55
Kedves Genezisz!
Amikor én gépésztechnikusként 1970-ben dolgozni kezdtem, akkor e honban még nem voltak multik!
A munka örömét, akkor nekem a kreativitás jelentette, és nem érdekelt, hogy később, mérnökként mit jövedelmeznek találmányaim.
Aztán üzemgazdászként sok mndent megértettem!
Szólítottak elvtársnak, mérnök úrnak, igazgató úrnak, és újabban művész úrnak is.
Lehet, hogy hiába tanultam 20 évet?
Üdv.: Laci |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
