|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
II. LAJOS KIRÁLY
1516—1526
A Jagelló házból második Ulászló
Halála után fia, Lajos az uralkodó.
Az áprilisi országgyűlés azt határozta,
A tízéves Lajost nagykorúsította.
Így megkoronázták ötszáztizenhatban,
Nem tudtak megegyezni a kormányzóban.
Végül döntöttek legyen királyi tanács,
Mi a döntés szerint huszonnyolc főből állt.
Hat főpap, hat országnagy, változnak évenként,
Tizenhat köznemes, csere, félévenként.
A király öröksége az üres kincstár,
És a pártviszályoktól lepusztult ország.
Lajos beteges, de nagyon eszes tanuló,
Ügyes táncos és remek kardforgató.
Brandenburgi György az unokatestvére,
Ő volt mindenben a tanítómestere.
A tanács- és törvényszéki üléseken,
Lajos elnökölt és vezette precízen.
Hamarosan felnőtt, sudár ifjúvá ért,
Állandóan tanult, hat nyelvet beszélt.
Tizenkilencben, Miksa császár meghala,
Ki Lajost hatévesen fiává fogadta.
Werbőczyi, mint nádor próbált közbenjárni,
Lajost, német-római császárrá koronázni.
Ezt azonban senki nem vette komolyan,
Pedig a pápa is őt szerette jobban.
Viszont a császár a francia Károly lett,
Ki János Frigyesen is felülkerekedett.
Jöttek a törökök ötszázhuszonegyben,
Nándorfehérvárt elfoglalták könnyen.
Az enyingi Török Bálint a vár parancsnoka,
Megszökött és a várat szó szerint feladta.
Közben megérkezik Lajos felesége,
Fehérvárott koronát tettek a fejére.
Szólíták most már, mint magyar királynét,
Lajos is megtevé most országesküjét.
Mikor koronázták, még teljesen gyerek,
Esküjét letenni akkor nem lehetett.
Ez után Lajos Csehországba távozott,
Mint cseh király ott is rendezett pár dolgot.
Próbált segítséget kérni a török ellen,
De nyitott fülekre nem talált ez ügyben.
Huszonhárom májusán visszajött Budára,
Országgyűlést hív össze nagy hamarjára.
A nádori címtől megfosztja Báthorit,
Helyére Brandenburgi Györgyöt nevezi.
Szapolyaitól kéri a zálogbirtokokat,
Főcímekkel ruház fel német urakat.
Ebben az évben ismét betört a török,
Tomori Pál csapatával megütközött.
Most nehezen sikerült őket kiverni,
De pénz hiányában nem lehet tartani.
Eközben Rómában a pápai követ,
A pápának a királyról jelentést tett.
A magyarokat a németek kormányozzák,
Nem elég, hogy Luther Mártont kiátkozták.
Huszonhárom, október és december hóban,
Csúcstalálkozót tartanak Ausztriában.
Lajos és Ferdinánd ott vannak Bécsújhelyen,
A visszafojtott düh látszik a cseheken.
Eljött Szydlowiecki a lengyel kancellár,
A pápai, moldvai követ is jelen van már.
Felróják Lajosnak és megintik azért,
Merthogy tékozló, könnyelmű életet él.
Költekezik, szórja a pénzt számolatlanul,
A kamarások előtt jár sokszor ruhátlanul.
Ezek által csökken az ő tekintélye,
És csorbulást szenved minden törvénye.
A fuggerek már erősen rátelepülnek,
Nagyon nem tetszik a főúri rendeknek.
Ezért huszonötben az ország gyűlése,
Követeli Lajostól, hogy őket kiűzesse.
Az alkincstárnokot is váltsa le azonnal,
Ki nem számol el a rábízott vagyonnal.
A királyné mindezt megakadályozza,
Lajos ezen döntéseket végre nem hajtja.
Ötszázhuszonötben, Tomori értesül,
Hogy a török jövőre hadjáratra készül.
Semmit nem tettek a védelem érdekében,
Bevonult a török a Drávai térségbe.
Huszonhatnak nyarán csak úgy hamarján,
Tomori magyar sereget toborozván.
Érkezik a király, a sereg élére áll,
Megütköznek a törökkel Mohácsnál.
A húszéves Lajos becsülettel harcolt,
A túlerővel szemben semmi esélye nem volt.
Másfél óra alatt a csatának vége lett,
A mohácsi síkság magyar vértől festett.
Halottak ezrei hevernek szerte-szét,
A király próbálja menteni életét.
Vágtat északnak, ahogy lova bírja,
A megáradt Csele-patak az útját elállja.
Nincs mese, beugrat a zavaros vízbe,
De lováról lecsúszik bele a mélybe.
A nehéz páncéljában meg sem mozdult,
A zúgóan örvénylő vízbe ezért belefúlt.
Ezerötszázhuszonhat, augusztus huszonkilenc,
A magyar történelemben gyásznapot jelent.
Tizenötezer harcos vére elfolyt Mohácsnál,
Meghalt László királyunk a Csele-pataknál.
Mondják a holttestét apródja kereste,
Már bomlóban volt, amikor meglelte.
Temetése, ha ő volt, novemberre esett,
Mások szerint ez nem így történt meg.
Ifjú testét Szapolyai megkerestette,
Majdan Fehérvárra kocsival vitette.
Rangjának kijáró, kellő tisztelettel,
A királyi kápolnába így helyezték el.
Budapest,2009.március 27. Albert Ferenc |
|
|
- március 28 2009 10:46:12
Történelmi kóborlásod ismét remek lett.
Szeretettel Joli |
- március 28 2009 11:02:14
Kedves Gufi!
Barangolásod,a régmúlt években,
Napvilágott látott
-E korfeltáró énekben.
Üdvözlettel iedone. |
- március 28 2009 11:56:40
Ez felülmúlhatatlan! És most olyan zavaros történelmi idők következnek. Török uralom....üdvözlettel: maximum |
- március 28 2009 12:54:41
Kedves Gufi Mester!
Ismét elkalauzoltál a régmúltba. Gratulálok a sok szorgalomhoz.
Ui.: Jó, hogy megismerhettelek!!! |
- március 28 2009 13:23:17
Ezek a verseid olyan jók, hogy nincs mit hozzá tennem. Gratulálok. ZETA |
- március 28 2009 19:20:30
Nagy dologra vállalkoztál,
Vitéz lantoddal tudósítottál.
Moháccsal egy korszaknak vége,
Elveszett országunk függetlensége.
Írásoddal felejthetetlen estékkel ajándékoztál meg
Üdv. Yankó |
- március 30 2009 13:51:36
Köszönöm szépen mindenkinek, ki érdemesnek tartja olvasni
versemet.Az idő tovább halad,és még írnom kell nagyon sokat. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
