Napkorong

A KÉT RÉSZRE SZAKADT ORSZÁG
SZAPOLYAI---FERDINÁND
1526—1541

Miután vége lett a mohácsi csatának,
A török szultán máris tart Budának.
Szulejmánnak kiküldött előcsapatai,
Kezdenek rabolni, ölni, fosztogatni.

A csatavesztés híre eljutott Budára,
Az udvar menekül, azonnal Pozsonyba.
Megy az egész város apraja és nagyja,
A törököket az üres város fogadja.

Míg a török szultán szemléli a várat,
Serege a Dunán építi a hidat.
A várat kirabolják, a várost felgyújtják,
A rablott kincseket hajókra felrakják.

Ugyanígy járnak el a pesti oldalon.
Mindent felégetnek és nincsen irgalom.
A portyázó csapatok Egertől Győrig,
Mindent rombolnak, ami útjukba esik.

Ezerötszázhuszonhat, szeptember huszonöt,
Visszaindul Isztambulnak a rengeteg török.
Ötszáz katonával, Frangepán Zágrábból,
A Dunántúlon egypár törökkel leszámol.

Szapolyai a Tisza túlpartján csak figyel,
Harcba nem száll a kivonuló törökkel.
Hadait netán már arra tartogatja,
Hogy majd sor kerül a királyválasztásra.

Kivonult a török október elején,
A belviszály ismét kezdetét vevén.
Szapolyai immár bevonult Budára,
Igényét benyújtja a magyar koronára.

Jelentkezik Ferdinánd az osztrák főherceg,
Ki szerződés értelmében kéri a trónszéket.
Mit még Ulászló és Miksa aláírtak,
Házassága révén a trónra igényt tarthat.

Szapolyait novemberben királlyá választják,
Tizenegyedikén meg is koronázzák.
Így ő lett a király első János a neve,
Fehérvárott így dönt az ország gyűlése.

Egy hónap sem telt, Pozsonyban is döntenek,
Leülnek tizenhárman, papok főnemesek.
Törvénytelenül hoznak határozatot,
Megválasztják magyar királynak Ferdinándot.

Hogy eme döntésnek legyen nyomatéka,
Megkoronázzák őt azonnal Pozsonyban.
A belháborús viszályt ez kiélezte,
Szapolyainak még ott a bácsi helyzete.

Ott a Habsburgok befolyásolására,
Fellázadt a szerb menekültek tábora.
Cserni Jován vezette ezt a felkelést,
Nem sokkal ezután hamar leverték.

De megindult immáron Ferdinánd serege,
Most Szapolyainak kell menekülnie.
El kellett távozzon emigrációba,
Tarnow várába menekült, Lengyelországba.

Leveleket írt ekkor bajornak, lengyelnek,
A pápának és más prominens államfőnek.
Kivárt, de választ nem kapott sehonnan,
Szulejmánhoz fordult segítségért mostan.

Ferdinándot ismét ellátják koronával,
Fehérvárott a rangidős főpap keze által.
Hogy koronázása hitelt érdemlő legyen,
Második Lajost újra temeti kegyesen.

Szapolyainak segít most a lengyel király,
Kis létszámú sereget néki felajánl.
Ezek a hadak és a török csapatok,
Ferdinánd ellen kezdtek hadjáratot.

Visszafoglalják Erdélyt és a Tiszántúlt,
Majd huszonkilencben Budára bevonult.
A békétlenség ezzel még nem szűnt meg,
Ámbár a békítésre voltak kísérletek.

Harmincnyolcban Ferdinánd Róma királya is lett,
Ezért sokszor átnéz a magyar gondok felett.
Szapolyaira meg kormányzót ültet a szultán,
Ez akkor lenne szükséges, ha nem lenne király.

János király próbál szabadulni Grittitől,
Sehogy nem tud kibújni ebből a helyzetből.
Erdélyben megoldják eme problémát,
Gritti kormányzót hamar eltávolítják.

Ferdinánd e helyzetet mi most kínálkozott,
Ki akarta aknázni, Szulejmánhoz futott.
A szövetségre lépés nem sikerül neki,
Ekkor leültek Jánossal hosszan tárgyalni.

Harmincnyolcban létrejön a váradi béke,
A tízéves harcnak ezután így lett vége.
Elismerik közösen egymás királyságát,
Ferdinánd kivárja Szapolyai halálát.

Így majd Ferdinánd vagy utódja néki,
János országrészét jogosan örökli.
Szapolyai hamarosan házasságra lépett,
Jagelló Izabella a felesége lett.

Egy év multán megszületett fiúgyermeke,
Apja után János Zsigmond lett a neve.
János e gyermekét nem tudta nevelni,
Hamar a halállal kellett szembenézni.

Előtte a jó Fráter Györgyöt megeskette,
Hogy a váradi szerződést, ne tartsa be.
A kis János Zsigmondot segítse a trónra,
Ez lett néki halálánál a végakarata.

Meghalt Szapolyai az utolsó magyar,
Kinek kezében volt a korona és jogar.
Ötszáznegyven nyarán kegyetlen melegben,
Szurkos koporsóban Fehérvárra megyen.

A hatalmas hőség és a rabló csapatok,
Hátráltatják útját, mit őrség biztosított.
Fehérvárra érvén a királyok temetőjében,
A teste és a lelke nyugodjon békében.

Mikor a török Fehérvárat elfoglalja,
A királyi sírokat mind kirabolja.
A hitetlenek viszik az ott lévő kincseket,
Nem érdekel senkit az emberi kegyelet.

Budapest,2009.március 30. Albert Ferenc

Hozzászólások

rea - március 31 2009 12:29:10

ZETA - március 31 2009 13:16:07
Nagyon jó és tetszik. Gratulálok ZETA

geisz laszlo - március 31 2009 16:17:39
Köszike a töeténelem felelevenítését!
Üdv.: Laci

sziszifusz - március 31 2009 18:23:48
Eddig fogalmam sem volt, mi az a termékenység!

Amit itt napról napra művelsz, azt lehetetlen belátni!

Óriási a munkabírásod!

Feri te egy CSÚCS vagy. Igazi krónikás

maximum - április 01 2009 02:54:13
Kedves Gufi mester ismét nagyot alkottál! üdvözlettel: maximum

szoszircsi - április 01 2009 07:49:44
Szia Feri

Csodálatomról már bélyegzőt készíttethetnék...és minden alkalommal idenyomnám Neked...megújítva és érvényesítve elismerésemet....ennek a fejezetnek a címe és tartalma ráadásul mélységesen tükrözi a mai állapotokat is....valójában az idő örök, a módszerek állandóak...és mi emberek...soha-semmiből nem tanulunk semmit...az oszd meg és uralkodj elve alap princípium....bár az is...hogy míg élek....remélek...
Kitartásod, ismereted, tanári vénád elvitathatatlan..
Tiszta szívemből gratulálok Neked

Szeretettel
szí.

lublu - április 01 2009 09:19:31
Kedves Feri!
Csak úgy sallangok nélkül egyszerűen
GRATULÁLOK.
Szeretettel Júlia

jomolnar - április 01 2009 17:25:41
Kedves Gufi!
Ezeket a verseket be kellene tenni történelem könyvekbe. A tanulók rímekbe szedve élveznék a történelmet.
Szeretettel: jomolnar