Belém-roppant dallamok
szűrt fényében szemem
elveszve kereste
életem hézagos
kottájának csendjét,
megpihent tájon
álmom félszegsége feszeng
túl fényes a sötétség,
hegyek éles öblében
rejtett örökkévalósággal
téblábol az időm,
s ahogy hátat fordítok
magamnak
beléd ütközöm
némán...
fejem felett vonul az ég
békés hintázása lágyan leng
két világban -
egy határon
'mi közénk feszül
álmosan dereng...
egy lépés ,-feléd
valami görcsösen visszahúz
köztünk csak méterek
a távolság mégis fojtón
mélabús...
nyalábolt kincseim összekapva
megrettenve-megriadva
behorpadt lépteim
araszolva fut
múltunk elé...
papucs - április 01 2009 09:22:04
Ne mán! Mitől lenne "hézagos" az életed?
Asszem jó és tartamas az! Aki ilyeneket ír.........., annak 100000
rea - április 01 2009 13:09:47
Ez egy csodálatos alkotás!Jó volt olvasni!
Szeretettel:Rea
gufi - április 01 2009 13:43:56
Kedves Ircsi!
A multat szabad idézni, de a jelenbe kell élni,a jövőt tervezni.
Tudom őrülten nehéz, de más út nincs csak előrefelé.
Versed most is keserűen fájó,de azért nagyon jó.
üdv:gufi
maximum - április 02 2009 01:26:52 ahogy Scarlett is írta lelkileg gazdag vagy, és ezt a versed minden sora tükrözi! üdvözlettel: maximum
