Pofont kapunk, pofont adunk.
Bor mámorától és pálinka hevétől
mulat a magyar nép, vigadunk.
Láng szenvedéllyel csókolunk
ha tüzesen csókolunk.
Lányoktól be - belobbanunk.
Lobbanunk szabadságunk nevében.
Ha mi gyulladunk, gyulladunk.
Hatalmak hamvadnak kín feledésbe
ha mi tűzre gyulladunk.
Tűz lángjaiból párt választunk.
Szerelem gomolyodik ősi füstből.
szikrázó és vad táncot járunk,
Népünk született lángnyelvekből
mikor szikra - pattantunk.
( Én te érted gyulladok,
érted égve - égek.
Szemedért füstölök.
Csókjaidért hamvadok.
Ott a tűz szép szemedben.
Ott a tűz Krőzus lelkedben.
Ott a fény egész lényedben.
Ott égek én e vad tüzekben ).
Mi szabad szerelemre gyulladók,
apró, szikrázó pogány népek.
Pogány népek sarjai a tűzimádók,
örök - tűz legyünk szívének,
elfeledett ősi tüzeknek.
