A lépcső tetején
ráncokba zárt
Öregasszonyt hagytam
riadtat, kétségek
közöttit...Pillantásod
mégis megállított
lendületem, erőtlen
toporgásba torkollott
Szótlan szám
zokogta: Várnak
- hiszen tudod!
Máshol élek, mégis
összetartozunk!
...versed igazi különlegessége számomra az, hogy egyetlen apró életképbe....mérhetetlenül sok érzelmet tudtál belezsúfolni...valójában egy tekintetbe, egy pillantásba...
Gyönyörű ez a "néma-szavak" megoldás...
Szeretettel
szí.
bozoeva - április 02 2009 00:52:47
SZÍ. - értő hozzászólásodnak nagyon megörültem: KÖSZÖNÖM
Szeretettel
bé.
Torma Zsuzsanna - április 02 2009 08:59:53
Kedves Bozó Éva!
Néha többet mondanak a ki nem mondott szavak.
Néha többet elárul a tekintetünk, még ha a szánk szótlan is marad.