Milliónyi különféle, színes szál alkotja
Minden emberi érzelemnek szőttesét,
A szövetet, mely közvetve vagy épp közvetlenül,
De meghatározza a világ életét.
Megszámlálhatatlanul sok vékony, hosszú fonal,
Köztük nincs két egyforma, két ikertestvér,
Mindegyik egyedi, mindegyik saját életű,
De kincset csak a többivel karöltve ér.
Együtt, egymásba kapaszkodva alkotják csak meg
Az élet, az ember végtelen szőttesét,
Összetartoznak, de csak ha tényleg hisznek ebben,
Vagy a szőttes elveszti minden értelmét.
