|
 Vendég: 112
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Rozsdatelep
A jövőkeresés roncstelepén jártam,
behorpadt lemezű emlékképek között.
Lekopott zománcú vágyak kimustráltan
hevertek, ... kézbe vettem egy rozsdás rögöt.
Nézegettem... Egykori fényes szelencém
tartalmát réges-rég megették az évek.
Ördögszekerem porzó folyama mentén
szép sivatagomban tűz nélkül elégtek.
Mára csak egy marék vérzőbarna vasport
hagyott a kovácsolt, fényes acél helyén
a múlt. Megidézve messze tűnt lovagkort,
melyet valaha hittem és szépen éltem én.
Gyerünk hát! Keressük, kutassuk a jövőt,
növesszünk múltunkból vörösmárvány rózsát!
Fagyálló hálót, amit közöny pókja szőtt,
jégvirágot, ...melyet zord hideg karolt át.
De hozhat-e termést a kidöntött platán?
Lehet-e rozsdapor betonpillér húrja?
Hogy tartja meg magát, mocsaras talaján
a jövő?...Csak összedől!...újra meg újra.
|
|
|
- április 04 2009 10:17:25
A reményteli jövőképet azt sose add fel, tartalmas versedhez gratulálok, a gondolat és a kivitelezés remek. Ha így látod magad akkor, gyerünk és porold le, szedd le a pókhálokat hisz akadályoznak a tisztán látásban.
Dicséret illet a verseden végig vitt rímek miatt, hangzását illetően is és az áthajlások, tudom nehéz megvalósítani, de ezt is profi módon megoldottad, nagyon jól illeszkednek mindenhol.
Szeretettel Joli |
- április 04 2009 12:01:26
Kedves Sziszifusz!
Fejet hajtok tudásod előtt!!!!
Szeretettel:Rea |
- április 04 2009 12:24:25
Kedves Joli!
Te ismersz, tudod milyen tartalmasak a mindennapjaim.
Mégis, ha verset írok, (és ezzel így vagyunk még sokan) egy másik világban kalandozok, az élet apró és óriási problémáin agyalok.
S próbálom kisebb-nagyobb sikerrel megfogalmazni.
Saját magamon keresztül megírni könnyebben tudom az emberek és a világ általam vélt fájdalmát, örömét.
Köszönöm értékes hozzászólásodat. |
- április 04 2009 12:33:56
Kedves Rea !
Köszönöm megtisztelő véleményed 
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy az értelmezési gondok elkerülése végett leírjam, mi az ördögszekér. Hátha van aki nem ismeri.
Az ördögszekér egy, főleg sivatagokban élő bokros növény. Amikor elérkezett az ideje, elveszti gyökerét, és a szél segítségével nagy távolságokat képes bejárni, és szétszórni a magjait.
|
- április 04 2009 12:43:10
Kedves Scar!
Amiket leírtál, abban teljesen igazad van!
De hidd el én alapvetően egy optimista, sikerekben gazdag életű ember vagyok.
Viszont ez nem gátol abban, hogy megjárjam a poklok poklát, és alámerüljek a legsötétebb gondolatok tengerében is.
Persze azt hiszem e nélkül nem is lehet jó verset írni.
A legjobb példa pont te vagy rá.
Köszönöm aggódó, szeretetben gazdag véleményedet.
Szisz |
- április 04 2009 13:35:30
Nagyon szép lett a versed. Grat. Kormi |
- április 04 2009 15:11:14
Kedves Szisz!
Az élet rögös és kegyetlen útját, ráhúzod egy ócskavas telepre.
Miközben az élet korrózióját látod, egykét elavult rozsdamart ezközben.Ez mind való igaz,de messze állsz még attól, hogy
kidőlt platán légy,vagy rozsdás vasporos pillér.
Hisz teljesítményed a csúcspontjához most ér.
Még sokára jön mit megfest utólsó versszakod,
Adig küzdelmes életet és utad járhatod.
Versed nekem nagyon tetszett,én már igazán közel vagyok ehez.
üdv:gufi |
- április 04 2009 20:25:11
Kedves Sziszifusz!
Versed remek lett!Mondanivalója elgondolkodtató,ritmusa töretlen,
a rímek hibátlanúl űlnek.Gratulálok hozzá!
Üdvözlettel iedone. |
- április 04 2009 20:45:16
Hát ez tanulságos, és remek megfogalmazásod lenyűgöz. Gratulálok. Üdv. Kormi Osztályzom. |
- április 05 2009 00:07:28
Drága Sziszu!
...olvaslak, ...az öt versszakodból négy!!! szomorú, lemondó,pesszimista hangulatú,- ezt a vonulatot megtöri a negyedik versszak, -felvillan,meg-meg csillan a reménynek tüze....de nem hordoz olyan mértékű átütő erőt...ami meg tudná fordítani a vers alaphangulatát....és mivel a záró versszak újra-ismét-megint a kételyeket, a bizonytalanságot hordozza magában...így én összességében inkább a reménytelenség érzését kaptam a versedtől...annál is inkább,mert a zárósorodban feltett kérdésre a választ,- mint bennem lévő reménykedést,- nem bízod rám, nem hagyod nyitva....te megválaszolod magad....felkiáltójellel...és ezt még újra fokozod a szóismétléssel....ráadásul...az "újra meg újra" azt jelenti....mindíg!!!
Számomra lényegtelen a kommos magyarázkodás,hogy most beleélted vagy megélted-e ezt az érzést...hiszen az olvasónak ,legalábbis nekem az a fontos, hogy téged olvasva milyen érzéseket kelt bennem a gondolatod....mit tudsz kiváltani belőlem ...és milyen érzékeny, elnyomott pontjaimat találod el...
Én magam,- nem biztatnálak sem keresésre sem kutatásra a jövőt illetően...az még bizonytalanabbá teszi az embert....jobb,ha a jelenben élsz,a jelennek....azt éled meg egész valóddal, teljesen...
Bevallom....nem tartozik a legkedvesebb verseim közé,-tőled...
Dolgos-vers...talán ezért...
Ölelés
szí. |
- április 05 2009 02:40:17
Egy fa kidöntése nem a véget jelenti, hanem egy új kezdetét. Lehet, hogy éppen egy bölcsőt faragnak belőle!
Úgy tudom, hogy az acél minőségét még javítja is, ha rozsdás vasat olvasztanak bele.
Nem akarok remekül megírt versedhez méltatlan egyéb bárgyú közhelyeket sorolni, de illik, illetve kötelező barátaim pesszimizmusát valahogy pozitív gondolatokkal megtörni, bár teljesen egyetértek a vers minden szavával...
A kivitelezéshez szavam sincs, noha lenne, de elakad.
Örülök, hogy hónapok után bekukkantva egy ilyen versre bukkantam először! Lehet, hogy lenne értelme maradnom?! |
- április 05 2009 07:52:13
Szia!
A rozsda valamint a patina,számomra azt jelenti elérett, megérett.
A rozsdás dolgokból is teremthetsz újjat,a patinás dolgokat nem kell kipucolni
Külömben is a sydol elfogyott ,gyere kertészkedni !
Ölelet:gen). |
- április 05 2009 07:58:54
Kedves Kormi! Köszönöm, hogy olvastál, és hogy e nem túl romantikus témájú vers is meg tudott érinteni. |
- április 05 2009 08:06:10
Kedves Gufi!
Az önmagukkal elégedett emberek nem biztos, hogy boldogok is.
Versem, bár érintkezik a valósággal, mégis csak egy pillanatnyi érzés, túlzásokkal telített, másokra is kivetíthető gondolatmegformálás. |
- április 05 2009 08:09:53
Kedves Piedone!
Köszönöm, hogy a rímeket kiemelted!
Nagyon ritkán sikerül egy versben több jó rímet összehozni.
|
- április 05 2009 08:19:31
Kedves Elonor!
Sajnálom, hogy elkeseredett vagy!
Az élet szép! Csak tudni kell megfelelően nézni!
Ez csak egy vers, talán pályafutásom egyik legjobb verse.lehangolónak tűnik -pedig alapjában véve tele vagyok várakozással.
De élni kell, és ha lehet, akkor mosolyogva.
Ne engedjük, hogy lehúzzon a posvány.
Szeretettel: Szisz |
- április 05 2009 08:40:05
Kedves Szoszircsi!
Kritikádat nagyon köszönöm!
Igazad van, teljesen mindegy, hogy saját sorsom, vagy másnak a kínja ihletett. lényeg az, hogy mit adunk az olvasónak.
A 4. versszak is pesszimista akarna lenni, talán nem sikerült jól átadnom. Cinikusra akartam venni: Na gyerünk, tessék, keresgéljünk , kutakodjunk a múltban! Találni-e valamit amiből még építkezni lehetne? na ugye? mind kacat....
rózsa ami kőből van, ....rozsdával színezett kőből.stb.
Igen, dolgos vers, bár az utolsó versszak hamar elkészült.
nem titkoltam sosem, sokszor 10 percig is gyötrődöm egy jó hangzású rímen, érdekes gondolaton.
Az azonban nem jó, ha ezt látrni a versen. Ha izzadságszagú...
Nem tesz boldoggá, ha ezt érzed. de inkább legyen ez, mint egy gyenge fércmű, ezer hibával.
Szeretettel: sziszu |
- április 05 2009 08:47:35
GO-TI !!
Kedves mesterem!
Ha nem is maradsz, legalább kukkants be néha! De sűrűbben, sokkal sűrűbben.
Megtisztelő, ahogy versemet kezeled. Piszkosul jól esett!
Aztán írhatnál a fórumra is néha ... egy-egy jó rímeset |
- április 05 2009 08:48:37
Szia Laci!
Köszönöm szavaid, megfogadom: Irány a kert! |
- április 05 2009 08:50:41
Ajjaj, kedves Szisz!
TÖKÉLETES!
...Csak ennyi!
- Louis @ |
- április 05 2009 08:54:31
Kedves Manon!
Versem bizonyos értelemben egy realista vallomás.
Sokan érezzük néha ilyen rendbehozhatatlannak az életünket.
A szomorúság is lehet unalmas egy idő után, akkor fel kell nézni, és röhögni az egészen, még ha összedől is. |
- április 05 2009 08:57:54
Kedves Lajos!
Köszönöm, de azt nagyon!
...Csak ennyi |
- április 08 2009 12:11:09
Kedves Szisz!
Nagyon igényesen, szépen gördül a vers. Más kérdés, hogy a filozófiájával nem érthetek egyet. Ez az epilógus-szerű vers túlzottan önkínzó és reménytelen. Jelenünk csakugyan nem ad okot semmilyen hurráoptimizmusra, de itt a te saját sivatagodról, mocsaradról van szó, ami ,- tudom, - nem független korunktól, de az egyén meghatározottsága, habitusa mégis sokban független a korszellemtől. És igenis, lehet vakrozsdából acélhuzalt gyártani, belőle fagyálló hálót, a dicső múltból márványrózsát varázsolni. Persze nem a közöny pókhálója alatt. A platánok is újra hajtanak. Esetleg mi már nem érjük meg. Ám a reményünknek élni kell!!
Üdv.:
Papon |
- április 12 2009 22:18:02
Kedves Papon!
Köszönöm a dícséretet!
Én sem értek egyet a gondolattal, mert egy abszolút optimista ember vagyok! De abban a pillanatban jól esett erről írni. |
- április 12 2009 22:19:56
Drága Ica!
Megtiszteltél gesztusoddal!
Köszönöm minden kedvességed! |
- április 20 2009 09:07:43
Kedves Sziszifusz!
A pokol megjárását emlegetted. Erről jutott eszembe ez a napdal:
'Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni"
Bizony, a mélységeket is meg kell ismerni ahhoz, hogy a magasságoknak igazán tudjunk örülni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 21 2009 09:41:13
Kedves Szysz!
Mit is írhatnék? Már szinte mindent leírtak az előttem szólók.
Én inkább dicsérni jöttem ragyogó képességedet, ahogyan egyszerű jelzőkkel sikerül újjáértelmezed az ismert fogalmakat:
"behorpadt lemezű emlékképek"
"Lekopott zománcú vágyak"
Ragyogóan érzékelteted az elborult hangulatot, ami - valljuk be - néha elkapja az embert... de mindig feltápászkodik...mert Ember...
Szeretettel: Marie |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
