Fáradt hangon szól a zene
átmulatott éjszaka üzente…
Csendélet az asztalon:
Borosüvegben pár csepp még,
de hagyom…
Halkan síró ének, nem az én dalom.
Botorkál a lét….fura ébrenlét…
Hangfoszlányok csak, pár emlék.
Visszaköszön a falról egy kép.
Kortyolok rá, ellazít a csend…
A falon át kúszik fülembe egy taktus
Lehet, hogy odaát ez szerelmi aktus…
Nem értem, csak érzem dobol valami.
Nem visz most a lábam, jó itt maradni…
Kezemben pohár, ülök csak a bárban,
talán éjfélre jár…fura félhomály van.
Szürreális este, pontosan lefestve,
„kívülről nézem” hosszasan merengve.
merész gondolattal festenék még hozzá
….de valaki felállít:
Na! Most már távozzál!
„Ecsetre” kattintott fekete lakattal,
a buli végére, kúszik be a hajnal…
genezisz - április 12 2009 10:52:27
Szia!
Elég sok irodalmi oldalon irtam már
mikor jajjmiként olvastam tőled verset,rég volt.
A stílus a régi maradt.
Mint az arany az ikonon.
