Itt a tavasz, s a nagy folyó hömpölygő vize feldagad,
elhaladva két partja közt, szép fákat öntöz, simogat.
Vízzel táplál és életet lehel az ébredő világba.
Rügyekkel áldott fák között a rét borul virágba.
A folyó széles habjain az esti nap aludni tért.
Csillámló, arany-sárga port szór szét a most múló napért.
Apró tündérek táncait látod, ha jobban nézed,
A nap most nyugovóra tér, s a természet újra ébred.
