Párnámra könny hull, mert nem lehetek veled.
Szememben fény ragyog, mert nagyon szeretlek.
Álmomban téged látlak, görcsösen fogod a kezem.
S azt súgod, te vagy a legdrágább nekem.
Reggel, ha felébredek, szomorú vagyok.
Mert csak álmodtam, s egyedül vagyok.
Ha mellettem lennél s fognád a kezem.
Elmondanám neked miért könnyes a szemem.
/Júlia/
