Szavaid meghaltak bennem,
csak egy kis parázs lángol,
és kér némi feoldozást.
Bent hamuvá lettek a percek,
és mozaikká törtek az álmok,
s eltávoztak a dallamok is tán.
Egy gyöngyházszínű könnycsepp,
érted gördül ráncaimon át,
de szétfoszlik a semmiségbe,
hisz hiába tör utat ismét,
az utolsó útján is reménytelenül,
csak vár.
Szivárvány költözik majd helyébe,
s ezerszínben pompázik,
mikor az öröm s bánat,
egymás homlokára csókot ád.
Torma Zsuzsanna - április 17 2009 08:28:29
Kedves Ronibaba!
Nekem tetszenek a szép megszemélyesítéseid a versben.
Az öröm és a bánat néha gyakran váltják egymást. Akkor jó, ha az öröm percei tovább tartanak. Mikor a bánat hirtelen örömbe vált át, akkor adnak egymás homlokára csókot!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gufi - április 17 2009 09:33:56
Kedves Ronibaba!
Versed agy csodálatos mély sóhalytás.
üdv:gufi
heaven - április 17 2009 19:53:24
Kedves Ronibaba!
Régen jártál a korongon, emlékszem szép szerelmes verseidre.
szoszircsi - április 17 2009 23:07:29
Rég olvastalak...és jó volt újra...versed végkicsengése tetszik...és az is, ahogy érzéseiden keresztül bemutattad, hogy lehet ehhez megérkezni....
Nagyon szép!
Szeretettel
szí.
Berenike - június 05 2009 10:22:59
Köszönöm szépen
