|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Teliholdas ma az éjszaka,
Én vagyok az éj vérfarkasa.
Átváltoztam már kívül-belül,
Már csak a vérszag, mi fűt.
Rovom a köröket egyre,
Hogy csaljam a vadat lépre.
Gubbasztva várom a jelet,
Mikor áldozatomra üvölthetek.
Fel is tűnik már az első,
Nyugodt léptű, neszt nem ejtő.
Érzékeny orrommal kiszagoltam,
Nem menekülhet, ráugrottam.
Belenézek szép szemébe,
A rettegés látszik benne.
Érzi, tudja reá mi vár,
Földi léte megszűnik mindjárt.
Hirtelen megmozdítom fejem,
Fogaimat húsába merítem.
A meleg vér kiserken bőre alól,
Szomjamat oltva vele: mámorító.
Nem eresztem egészen addig,
Míg a test a földre le nem hanyatlik.
Ekkor felnézek a holdra,
Üvöltök, mintha madár dalolna. |
|
|
- április 17 2009 15:59:11
Kedves Erzekiseg!
Kicsit finomabban azzal a szegény teremtéssel.
Versed nagyon jó lett.
üdv:gufi |
- április 17 2009 20:26:03
Érdekes lények a vérfarkasok. Most a lelked háborog valamiért... Én akkor írok ilyen kemény verseket.
Tetszett. |
- április 18 2009 07:56:16
Kedves érzékiség!
Versed a húsomba vájta fogait, igazán érzékien vad alkotás.
Végig érezni benne a túlfűtött feszültséget.
Szépen ível a történet, és a vége megoldás fantasztikus lett!
A teljes kielégülés végén remekül hangzik ez a látszólag ellentmondásos sor: "Üvöltök, mintha madár dalolna"
De aki képes erre, az tudja, mennyire igaz ez az érzés.
Szeretettel: Sziszifusz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. október 27. hétfő,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
