A Nap és a Hold, ezek mi vagyunk;
Egy égen ragyogunk, de mégsem találkozunk.
Oly könyörtelen volt számunkra az élet;
Szeretjük egymást, mint szív a szivet.
Egyszer talán, évek múltával...
Vagy a holnap hajnalával...
Egymásé leszünk, mint két boldog pár;
S szeretjük egymást egy életen át.
Boldogok leszünk, mint még senki más;
Mert a szerelemben nincs érkezés, csak indulás;
S rajtunk múlik majd, mi lesz a folytatás...
Üdv!
