Melyeknek erőt tulajdonítunk,
Azoknak is amit papírra írunk,
Mennyi elvesztegetett energia,
Aminek nincs mit tartania,
Mert elpazaroljuk az életünket,
Többen áldozzuk a vérünket,
Hogy megszűnjön a szünni nem akaró,
Zubbonyként rám tekert takaró.
Menekülés, félelem, futás,
Az öngyilkosságba való ugrás,
Élet, teremtés, változás,
Az örökké létező áldomás,
Bár ezis csak egy állomás,
Tovább lépni, az bátorság.
gufi - április 20 2009 18:36:30
Kedves Totika!
Szavaid súlya sokat nyom a latba,
főleg annál aki majd elolvassa.
A leírott szó az az erősebb,
ha csak kimondod az elveszhet.
Jól megfogalmaztad versedet.
üdv:gufi