Tulipánról a tavaszt
én csak tenéked szedtem,
lassan nyíló szívedbe
a szívemet ültettem.
Zöld gyepről a harmatot
két kézzel fürösztöttem,
kósza szellő szavakkal
a lelkedhez üzentem.
De most mégis énbennem
mint illatot halt rózsa,
elszürkül a szerelem
virágzó koszorúja.
Szavaidban hullámzik
az életnek forrása,
csalfa játékot játszik,
mint április hintája.
nemeti6 - április 20 2009 18:10:43
Kedves Mse: Kívánom neked,hogy ragyogjon ez a szerelem még neked.Ne engedj a fájdalom csábításának.Ha hiszel benne talán sikerül.Üdv:Nemeti6
Olyan ez a vers, mint maga az igazi szerelem: bolondos, csapongó. Ez rendben is lenne így, de a harmat mosdatása számomra képzavar. Meg ne haragudj érte. A harmattal mosdatunk pl. hűtlen szíveket.
!
