A vörösl? t?zmadár, mely átrepült az égen,
Hozta az új jelet, hogy szeresselek téged!
Vörös tollazata, lángot vetett az égre,
Szívemben ég? t?z, csak mi vetekedhet véle!
A t?zmadár soha, le nem száll a földre,
Szeret? szívem, soha nem vál el t?led!
Nappal nem látható, mert egyé lesz a fénnyel,
Az én ég? szerelmem, örökké kísér téged!
Kérem a sorsot, legyen így örökre,
A t?zmadár fesse, az eget vörösre!
A mi lelkeinket, a szerelmünk fogja össze,
Boldogságunkat, örökké izzó, bokrétába kösse!
Ariadne - augusztus 19 2007 06:56:08
Gyönyör? soraid,
Ahogy madarad idézik,
Szinte én is látom,
Hogy tollazata lángol
Szépséges vallomás,
E csodállatos t?z,varázs
Szeretettel: Ariadne
