Nézd, e tiszta szem, hogy elborul,
E szilárd, de kedves arc, hogy elkomorul.
Szenved és t?r a szenved?,
Változik és fordul az id?.
Néma síkon járok kinn,
Szívemben is oly néma a kín.
Csillagok, csillagok,
Most ne csillogjatok.
Könnyezzetek, sírjatok,
Gyászba boruljatok.
Kerekedjék vihar,
S szörny? szárnyaival,
Zúduljon nyakamba minden nyavalyáival.
A fájdalom sötét madár,
A napra ült és ott zokog, s vár.
A halál kötelet hurkol, lenne rá ok?
Nem gyúlnak a csillagok.
Hull a könnyem,
De felemelem fejem,
S ha látod könnyes arcom,
Ne nevess szép álom.
Van, még ki letörli könnyem?
Van valaki, ki vigasztalja szívem?
Kinek kell, ez elgyötört élet?
Végzett, összegy?rt végzet.
