Kiáltanám, de fuldoklom.
Elakadtak a szavak
Torkomban.
Megszürkült a tartalom.
Egy fakó árnyalak
Az álmomban
dühöng, szemében indulat.
Belső énem kínja e
némaság.
De értelmetlen már a szózat.
Mert tompuló szívembe
A kórság
emésztette fel hitemet.
Sajgó képpé olvadt el
Az álom.
Üressé tette lelkemet!
Sürgető, vak reménnyel
Várom,
hogy a megrekedt szavakban
végre már megtaláljam
önmagam!
A tükörbe lépő alakban
törés nélkül láthassam
Új utam!
