Amit csak annak írsz,
Aki igazán megérdemli,
Hogy szeresd,
A szomorú pillanatokban megnevettesd,
Vagy megvigasztald a lelkét,
És újra csillogni lásd a szemét.
Neked lemerem írni,
Ki tudom bírni,
Hogy szeretetben éljek,
Ez elhamarkodott ígéret,
Mert mindenért szenvedni kell,
Hogy sose felejtsd el,
Mit kell megbecsülni
És felülre tudj kerülni,
Szeretetben teljenek a napjaid,
Mindig ott legyenek a "rabjaid"
Amikor szükséged van rájuk,
Ha eljön a haláluk,
És látod a fejfájuk,
Vissza pereg a közös élet darabkái,
Ahogy visszaemlékezett Ábelra Káin,
Megnyugodnak, nincs előttük korlát,
Mert Benned élnek tovább.
