Azt kérdezitek, miért vagyok
Egyedül.
S nyafogok, mint gyermek anyja
Emlőéért.
Sírok a szeretetért, barátságért!
Sziklához magamnak megvájt utamon
Nem kísért senki.
Mikor a lankás völgybe értem
Egyedül szántottam az élet barázdáját.
Mondtátok bolond ez!
Nem fogtátok segítségül az eke szarvát.
Mutogattatok rám újjal, kinevettétek
Fizimiskám.
Élveztétek a gúnyolódást!
Nem sírok, nem nyafogok most már.
Maradok egyedül, magamhoz hű.
S ez nem azt jelenti nincsenek
Jó emberek körülöttem!
Csak vetetlen az ágy mibe feküdni
Készülök.
Élek én köztetek, csak nem veszitek
Észre,
Mert sziklaszirtre hajtom a fejem.
Onnan is látni a csillagokat.
Igaz valamivel
Fényesebben.
Peszmegne Baricz Agnes - április 28 2009 21:33:02
Kedves Csaba!
Ne arra várj, hogy észrevegyenek, hanem Te fedezz fel másokat, a világot! Például, figyelj minket! Magadra fogsz ismerni. Hisz nincs különbség, csupán az arányokban. És szépek vagyunk. Ahogyan Te is gyönyörű vagy.
Szeretettel: Ági
heaven - május 02 2009 16:22:58
Együtt érzek veled, de bíznunk kell abban, hogy minden megoldódik idővel!
