Minél laposabban telnek napjaim...
Annál kuszábbak,zártabbak gondolataim!
Már nem tudom mikor szárnyaltak?
Egyre csak velem vannak!!
Egy féltve őrzött mély verem...
Ebben emésztem képzeletem...
Bármennyire is kerek a világ...
A gondok csak zuhannak rám!
Már nem is tudod,mi az hogy száguldás!
Magával ragad az áramlás,látomás...
A fájdalom az ...mi rabbá tesz,...szorít...
S a felismerés ...örökké felszabadít!
winston - április 27 2009 11:10:52
a felismerés felszabadít-vagy legalábbis megmutatja az utattetszett a versed
gufi - április 27 2009 12:25:47
Kedves Duma!
Hiányzik a múzsa csókja, mi segít hogy szárnyalj egyre magasabbra.
üdv:gufi
reitinger jolan - április 27 2009 14:16:10
Nem vagy egyedül az érzéssel, mindenki ez vesz körül.
Az utolsó sorod, igen ott a megoldás!
Szeretettel Joli
duma - április 28 2009 11:32:43
köszönöm a hozzászólásaitokat....nagyon kedvesek vagytok...üdv.duma...
tetszett a versed
