|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Te én, én te, ő pedig mi egy körforgásban
Te én, én te, ő pedig mi
Az élet pedig örök, mint
a körforgás
Lelke olyan, mint a végtelen óceán sötét mélysége
Szíve olyan, mint a vörös napsugár melegsége
Szeme akárcsak az ég víztükre, változó s sokat mondó.
Bimbózó cseresznyefa virágja hullatja levelét
Szél fújja
Tavaszra fordul az idő. Ölelésre nyújtja két kezét.
Kiszámíthatatlan, mint a kék tenger hullámai
Magával ragad, mint az örvény habjai.
Lubickol a szeretet vizében, kicsiny halacska ő.
Pirosló alma mosolyog a fáról
Zöld levél takarja
Hibáit. Ruhája hamisan mesél magáról
Kitartó, mint halász a viharban,
Törhetetlen, mint szikla a hóban.
Mégse nőt be még a feje lágya, hebrencs gyermek ő.
Bálba készülnek az erdők fái
Vörös ruháikban
Mint a hercegnők feszítenek. Táncos hölgy ő.
Mégis, lelke törékeny, mint egy apró tükör.
Természete változékony, mégis örök.
Szeme könnyes, még ha megbántják. Álarca takarja fájdalmát.
Fehér takarójukban alszanak az ágak,
Halkan szuszognak
Az idő eljárt felettük. Várnak.
Elpusztíthatatlan, mint a végtelen
Titokzatos, mint az ismeretlen.
Feltámad saját hamvaiból, másokra támaszkodva.
A változás örök, mint a szél
A szél örök, mint a változás.
Én vagyok a változás, te vagy a szél.
Te vagy a szél, én vagyok a változás.
Ketten vagyunk az egész,
Ő az élet.
Bimbózó cseresznyefa virágja hullatja levelét
Szél fújja
Tavaszra fordul az idő. Magában hordozza régmúltja emlékét
|
|
|
- május 02 2009 17:05:50
Érdekes lett a versed. Tetszett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. január 29. szerda,
Adél napja van.
Holnap Martina, Gerda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
