A tó tükrében arcod és arcom,
S a rebben? emlékek fodrozta víz,
Lágy habok közt oszló remények,
S még szület? álmok vágya,
Mely egyre csak hív.
Susogó szell?, apró szitaköt?,
Táncoló napfény a víz felett.
Ragyogó szemed is látom,
Mely csupán képzelet.
Tétova mozdulat,
Keser? könnyek.
Csak cseppek,
De a melegnél forróbb a gondolat.
Nézem a tavat megtöltve az álmaimmal
S az lágyan ölelve elringat...
