Szemedben láttam meg a kéklő eget,
Rám mosolyogtál a dombok felett.
Napsütötte partszakaszon suhan a szél,
Lelkünkről, szerelemről mesél.
Csillagok között az esthajnalpírja, most felragyog,
Amikor ajkamat forró csókkal halmozod.
Szélcsendben a tenger énekel,
Hogy a szív szerelemre kell.
Legszebb óra, igaz percek fényében,
Te lettél az igaz reményem.
gondola - április 30 2009 20:02:28
Szia Kormika!
Ez a versed meglepően rövid, nem ehhez szoktam! Viszont nagyon bensőséges, mély érzelmekkel, csodás képekkel.
