Nem mondhatok már Neked
semmit,
rossz fiad voltam.
Hátamat mutattam, ha könnyezett szemed.
Kezed melegét, szíved dobbanását
sem akartam érezni, ha ölelni
akartál.
Féltő gonddal őrzött virágaid
összetapostam.
S most:
Most ezernyi tüske, ezernyi gondolat.
Öledbe bújni lenne jó!
Foltozott kardigánod melegébe bújni,
s nézni ujjadon a villogó aranykarikát.
Hallgatni orgona-illatú szíved,
Kimondani egyetlen gondolatot,
fénylő meleg szemedbe nézni.
Bocsáss
meg
Anyám
nekem!
reitinger jolan - május 03 2009 15:09:38
Megbocsátást kérni soha nem késő.
Szeretettel Joli
heaven - május 03 2009 16:17:00
Szerintem biztos, hogy megbocsájt....bárhol is legyen.
winston - május 03 2009 17:39:19
csodaszép és szomorú..
bozoeva - május 03 2009 19:02:47
Édesanyád, mielőtt elment' - bizonyára megbocsátott Néked!
Jó, hogy vallottál az érzéseidről -( így - már Neki is könnyebb!) Szeretettel üdvözöllek: bé.
gufi - május 03 2009 20:28:47
Kedves Csaba!
Megható versed biztos célba ér,
már régen megbocsájtott gyermeke bűneiért.
üdv:gufi
ZETA - május 04 2009 11:37:56
Gratulálok a szép versedhez. üdv.: ZETA
Szeretettel üdvözöllek: bé.
