Egyszer majd
Meg?szülök és a földön ülök fütyülgetek
magamban
Az id? elszállt feledve jó pár szabályt rohantam
De lemaradtam
És telnek az évek egy csomó elmélet hogy
Mire is jó ez az élet?
Szeretni kéne, rajongni érte?
Vagy várni hogy legyen már vége?
A gondolat tán fecskére vár
Hogy repítse ?t a magasba
Kezem széttárva vitorlázva
A szél belekap a hajamba
Felh?k fölött ott a manók között
Sólymot f?zünk ebédre
Majd ragacsos slejmet csorgatunk
Kopasz bácsik csupasz fejére.
De csak
Várom a napot mikor felriadok
Gyomromban táncot járva
Torz gyermekem a tekintetem
Dioptriát rak a világra.
S ? utat mutat hol még néhány tucat
Emberrel ér össze sorsunk.
Harmóniáról elmélkedünk
S a pezsg?höz tósztot mondunk.
De csak tovább pereg s újabb elméletek
Már nem érnek révbe bennem
Kondul koponyám nézek ostobán
Kiszáradt agy a fejemben.
A f?ben ülök elmélyülök
A protkóm kiesik a számból
Kurta köpésnyire
Tényleg pár centire
Mégis távol a valóságtól
Whatshername - August 19 2007 18:14:03
Fantasztikus a versed! Nagyszer? képekkel, furcsán váltakozó gondolatokkal. És egyébként meg rendkívül nehéz m?.Többször el kell olvasni, hogy rájöjjön az ember, mir?l is szól, mit akar üzenni, bár ezt szerintem ahányan olvassák, annyiféleképpen értelmezik.
Szívb?l gratulálok, nagyon tetszett!:Szandi
mullerildiko - August 19 2007 18:22:11
Ez nehéz ,bár én is jártam messze a valóságtól s?t még most tíz év elteltével se tudom eldönteni hogy valóság volt-e vagy vízió Ezt jól megfogtad..Ildi
Maryam - August 20 2007 17:06:52
Nem szokványosan f?zöd a szavakat, az tuti. A szókapcsolataid is egyediek. "dioptriát rak a világra" "Kondul koponyám" A jöv?t vetítetted elénk, mindezt egyedien tetted. Gratulálok.
Nagyszer? képekkel, furcsán váltakozó gondolatokkal. És egyébként meg rendkívül nehéz m?.Többször el kell olvasni, hogy rájöjjön az ember, mir?l is szól, mit akar üzenni, bár ezt szerintem ahányan olvassák, annyiféleképpen értelmezik.
