Az Éj,levegő,a virradat nem tud téged érinteni.
Csak a föld, s rajtuk a tökéletesség...virágok.
Hallgatva a tisztavizű forrást,
Almafáknak növekedését
Gyümölcsöskertben az illatot.
Te szépség,kék szemeid....falusi kezek kovácsa
Mezitelen kis lábad, mezőket járta.
Számomra a termékeny föld voltál akkor,
Combjaid Buzakévéket kötöttek,szoritották...
Figyelésed mámor.
Szerelmesek voltunk.
Mennyit bolyongtunk falunknak utcáin,
Mig egyik éjjel felfedeztük,s adni tudtuk a szépet...
Szerelmem, ott csókban tűzhányók voltunk
S körülöttünk minden égett,a varsolci réten.
Torma Zsuzsanna - május 07 2009 09:37:25
Kedves Elemér!
Nagyra értékelem ezt a szép versedet, mint Te a falusi szépséget, aki közelebb áll a földhöz és a virágokhoz, mint az éghez. Bár levegő nélkül Ő sem élhetett volna, s talán Te sem tölthettél volna Vele szép perceket! (Egyébként, ilyen kis falusi (tanyasi) kislány voltam én is.)
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gufi - május 07 2009 11:57:01
Kedves Elemér!
Csodás emlék és a legszebb hogy vissza tért és megírtad.
Most már közkincs az, ami a varsolci réten akkor megtörtént.
üdv:gufi
heaven - május 07 2009 14:03:12
Szép visszaemlékezés. Különösen tetszett, mert én is faluból származom..
