Köszönöm – mondta, és elment aludni.
Elment – az örök végtelent álmodni.
Remény – hogy egyszer ismét együtt leszünk.
Eljön majd – az idő, hogy megöregszünk.
Köszönöm – mondta, mert szép életet élt.
Ennél még szebbet – soha nem is remélt.
Sajnálom – túl hamar hunytam le szemem.
Gyorsan pergett – a homok, az életem.
Utoljára – most még elbúcsúzhattok.
Látom – mindnyájan, fájdalmasan sírtok.
A könny – felszárad, az emlékem marad.
Pár kép – örökké őrzik mosolyomat.
Az emlékem – legbelül vigyázzátok.
Pár tárgy – egy mély fiókba zárhatjátok.
Álmomban – sokat gondolok felétek.
Nagyon – bár messziről, nagyon szeretlek!
A kalapját – fogasra akasztotta.
Köszönöm – mondta, és álmát aludta.
