Gyenge vagyok és testemben is remegek,
Ismét ily könyörületes hogy lehetek?
Megint tegyem ki szívemet csalódásnak?
Adjam át magamat a hirtelen árnak?
Lassan hét hónap titkos szenvedés után,
Még mindig kifogásokat mondunk bután.
Sajnáljuk, mi történt, a múlton nevetünk,
De rájöttünk, még mindig nem feledhetünk.
Nincs meg valami fontos az életünkben,
Kiszökött, s szakadékot hagyott szívünkben.
Bocsássunk meg magunknak és adjunk esélyt,
Álmodjunk, s váltsuk valóra a tündérmesét.
gufi - május 09 2009 14:00:20
Kedves Hajnal!
Soraid csodálatosak, a tündérmesét ne álomba váltsd valóra,
mert az ismét elillan.
üdv:gufi
rea - május 09 2009 15:29:28
Kedves Hajnal!
Csak akkor tudjuk meg,mit jelentett a másik,ha már elengedtük!Ha hiánya fojtogat,hívd vissza,s éljétek azt a mesét!
Szeretettel:Rea
heaven - május 09 2009 20:47:02
Nagyon szomorú lett, remélem rendeződik a helyzet!
Hajnal0722 - május 09 2009 21:50:50
Nem fog rendeződni.... de már nem is bánom... van egy jobb egy szebb egy legjobb!!!
Köszönöm a kommenteket:$
