Lennék kis folyó, mi szép arcát mossa.
Folyón híd lennék én, s szép lába taposna.
Selyemszőnyeg lennék mi a hídon fekve
Megóvná lépteit, hadd fusson nevetve.
Lobogó tűz lennék, világító fénnyel.
Ne állítsa meg őt a nagy sötét éjjel.
Erdő volnék, útját árnyékkal lefedve
A nagy sietségben ki ne melegedne.
Egyik sem vagyok én, mégis boldog vagyok,
Mert két szép kék szeme, rám legszebben ragyog.
Hozzám sied tudom, olyan szerelmesen,
Útja hozzám vezet, Ő az én Kedvesem!
