Csókja elmámorít...
Akár sivatag kopárságát a mezőn virágzó pompa.
S gerincem csigolyáit hőhullámok sora tisztára mossa,
Mint hívő szívét Istene szava.
Csókja elmámorít...
Akár remény a haldokló lelkek vigaszálmát.
S érezni vágyom ajka ívének vonalát,
Mint éhező a vacsorát.
Csókja elmámorít...
Akár kék eget a búcsúzó nap nyugvó aranya.
S ajka ölelése lelki táplálékként ima,
Mint anyának gyermeke szava.
